Szerettem ezt a nyarat, mert Orbá…nem, nem azért, hanem mert én úgy döntöttem, hogy szeretni fogom. Kihasználtuk a jó időt és rengeteget fürödtünk a kedvenc tavunkban és a második kedvencünkben is, de az már nem is az. Nem a kedvencünk. Olyan sokan járnak már oda, hogy az ember attól fél, hogy eltapossa valaki, vagy egy szétdurranó sup leviszi a fejét. Nem, kösz! Maradunk a kis romantikus tavunknál. Amúgy júliusban végig esett az eső, így annyira nem viselt meg a kánikula. Mondjuk de, mert augusztus végén jöttünk rá, hogy megy a fűtés, azért nem tudunk aludni. Szóval akkor Adri lekapcsolta, akkor meg fázni kezdtünk, mert a fürdőszobánk a lakás legmélyén van, mint Mória bányái a Ködhegységben. Brrr. Az sem volt jó.
Júliusban esküvőt fotóztam, amiről majd külön beszámolok, mert az egy nagyobb lélegzetvétel. Egyébként egy előző bejegyzésben írtam, hogy soha nem fogok esküvőt fotózni, ehhez tartom is magam a következő időkben. Haha.
Közben rájöttem, hogy rettentően romantikus vagyok, főleg ősszel és télen. Emiatt mégsem váltok stílust, majd csak tavasszal és nyáron. Na jó, ez baromság. Vagy mégsem? Hidegben romantikus, melegben őrült képek.
Voltunk a Garda-tónál, tündérkeresztanyu jóvoltából(ismét vigyázott a cicánkra, aki azóta imádja őt). A Mimó mindig újít valamit. Most nyitottabb lett, már két embert is kedvel rajtunk kívül. Micsoda változás!
Ja, és voltunk Magyarországon is, így végre bevásároltam könyvekből. Így került hozzám a Gyilkosság a Garda-tavon c. krimi is, amit ott kezdtem el olvasni és ez tök vicces szitu szerintem. És vettem őszi könyveket is, boszorkányost és mindenféle Angliában játszódó Fantasy-t. Mondtam már? Imádom az Angliában íródott történeteket és nem szeretem az Amerikában játszódókat. Maximum ha New York-i sztori. Vagy kanadai…mondjuk Canada Dry tartományból…haha.
Voltunk augusztusban operában, a már-már számunkra szokásosnak mondható nyári fesztiválon. Ezt ne úgy képzeld el, hogy mindenki fürdőruhában van, ez egy igen nagyszabású fesztivál. Salzburg ha másban nem is erős, de komolyzenében nagyon ott van. A salzburgi festspielhaus művészeti igazgatója nem más, mint Cecilia Bartoli, aki azért ért a zenéhez és mellette Adri szerelme is, szóval nagyot megy a csaj. A Macbethet néztük meg és ismét hatalmas élmény volt. Annyira szeretem ezeket az eseményeket!
Az analóg fotózás is megmaradt. Egyre inkább érdekel, főleg, mert nagy kihívás. Nincs még rutinom és néha elkeseredek, hogy béna vagyok és figyelmetlen.De akkor sem adom fel!
…és akkor most várjuk az őszt, vannak megint terveim! Naplózni fogok, mert most lezártam egy szakaszt, így felszabadult egy pici időm, de erről talán majd máskor. És az esküvő sztorit sem felejtem el…
Ja és a romantikus visszakanyarodásom a régi dolgokhoz. Már hiányoznak a szép és meghitt dolgok, a csend és nyugalom. Viszlát 2025-ös nyár és szeretettel várlak `ber months!
U.I: levágattam a hajam és imádom!
U.I.2: fogytam majdnem 4 kilót, mert eljött az idő, hogy így legyen.
