Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom: imádom a karácsonyt! De még jobban az előtte lévő időszakot, ami Halloween után következik. Lassan, lassan készülünk erre az ünnepre. Minden évben, egyre több kiegészítővel és egyre több türelemmel, ahogyan az évek haladnak előre. miért is kapkodnánk? Hiszen a lényeg a lecsendesedés, az apró, szép pillanatok megélése, az egymásra figyelés és a türelem gyakorlása. Tulajdonképpen ezt magamnak írom, nem?
Elmúlt a spooky season, amit mi egy élményparkban zártunk le, október 31-én. Az valami fenomenális élmény volt, főleg túlélni a horror hotelt. Nem lehetett felvételt készíteni, nem is tudtam volna. Borzasztó sokkoló élmény volt számomra(mondjuk bennem egy sima-nevezzük úgy-szellemvasút, az 1900-as évek elejéről is félelmet gerjeszt, akkor mit mondjak egy teljesen élethű horrorfilmszerű díszletről, ugyanolyan élethű szereplőkkel, sötétben, rémisztő hangokkal(egyébként is a hangokkal lehet a legdurvább hatásokat elérni, gondoljunk a csámcsogásra-haha)? Szóval a november 1. már teljes nyugalommal indult, másodikától pedig már totál bezsongtunk a karácsonyi hangulattól…
Persze még tart az ősz, ráadásul borzasztó meleg van, ami egyáltalán nem normális az évszak közepe-vége felé, de mindegy is, ez egy másik téma(amihez éppen erőt gyűjtök-mármint a témához).
Kanyarodjunk vissza. Tart az ősz, közeleg a tél, kavarognak a gondolatok és a lehullott falevelek az aszfalton. Imádom. Egyre többször kapcsolom be a sütőt, egyre több illatos fűszer kerül elő és teljesen rákattantam a sütőtökre. Én utáltam gyerekként még az illatát is. Most meg? Jesszus! Igazából a fahéjat is utáltam, meg mindent, ami nem banán, kakaó és bundás kenyér volt. Milyen szép lehetnék, ha gyerekként zöldséget, gyümölcsöt és csodás fűszereket ettem, és vizet ittam volna… Valahogy úgy gondoltam akkoriban, hogy a víz az harap, a házi szörp tele van bogarakkal, a zöldség-gyümölcs pedig kukacos és koszos, nem lehet lemosni és amúgy is rémes ízek ezek! Mindegy is, most ezek tartanak össze valamennyire. Ééés már megint mellékútra tévedtem, hiszen most az év legszebb időszakáról írok, nem a középkorról, amikor gyerek voltam….
Nálunk már hagyomány, hogy ha karácsony előtt betévedünk valamilyen mesés helyre, ahol lehet venni szép díszeket, vagy valami vintage kiegészítőt, akkor viszünk haza egyet(vagy kettőt), így már gyűlik az idei készlet, mivel itthon voltunk két hétig, így “sajnos” elég sokszor betévedtünk varázsboltokba. Mániám a békebeli karácsonyi hangulat és a mázlim, hogy Adrián igazi társ ebben. Karácsonyi dalokat énekel, ő az, aki már toporog az ajtóban, hogy menjünk ide, meg oda ünnepi hangulatot beszippantani, egyáltalán nem szól le a filmek miatt sem, a cicánk is a karácsonyi jazz-t szereti a legjobban alváshoz… Teljesen bolondok vagyunk? Lehet, de ez így szép nekünk.
Amint a képek mutatják, tökéletesen balanszban vagyunk. Bort iszunk, mellé sült gesztenyét eszünk és mikulásos filmeket nézünk. Gyönyörködünk a Mimóban, már elérhető a mogyorós kávé is végre, ami szintén jó érzéssel tölt el. Mázli, hogy a szürke hétköznapokban is meg tudjuk látni a fényt, főleg ha meleg árnyalatú, mert a hideg led fényt nem kedvelem. Feltűnt már másnak is, hogy szinte alig lehet normális fényeket venni? Rémisztő ez a sok villogó, nyekergő, hideg izzósor. A Karácsony megszégyenítése! Kérlek szépen ne vegyél túl komolyan, amikor ilyeneket írok! Mondjuk, ha van választásod, akkor a szebbik izzósort vidd haza és a kedvesebb éneddel lépj be az otthonodba, főleg, ha várnak rád otthon…
