Csak szólok, hogy egy szó ma egész biztos, hogy sokszor lesz leírva. Ez pedig a hó.
Tegnap este a városból tartottunk hazafelé, amikor Adri megkérdezte tőlem, hogy láttam-e amit ő látott? Vagyis? Hópelyhet, ami az autó szélvédőjére pottyant. Onnantól kezdve folyamatosan, egyre több és több hópehely kezdett szállingózni. ooooh, én olyan boldog voltam!
Este sokáig ébren voltunk és ki-kinéztünk, hogy esik-e még…és igen, esett. És most is esik. Az első hó többnyire elég gyengécske és ez is az még, de folyamatosan esik és már járnak a hókotrók(biztosan nagyon boldogok, hogy szombaton mehetnek takarítani. Mondjuk ez hó, amit mindenki szeret decemberben, nem?).
Egyszóval itt van, megérkezett, december van és hétvége! Mehetünk boldogan sétálni(amúgy nem boldogan megyünk?), csinálhatok havas-erdős képeket, ha akarok. Ihatunk forralt bort-havas(!-ha még nem említettem volna)tájjal a háttérben és hallgathatjuk a tompa csendet.
Gyúrhatunk hógolyót, nevethetünk a Mimó lábrázásán, ha végre a fedett teraszra is beesik…a HÓ!
Pár napja még azon nyekeregtem, hogy itthon vagyunk szabadságon és nem esik, holott én megrendeltem, mert karácsony előtt mindig esik és tessék! Borzasztó hálás vagyok, köszönöm!
Karácsonykor remélem, ha hó nem is lesz, de legalább zúzmara és hideg igen, hogy a táj fehér legyen…
És most muszáj elköszönnöm, mert mennünk kell havat nézni, boltba és főznöm is kell valamit a hóünnep alkalmából(amúgy is, de ma dupla lelkesedéssel teszem)!
Legyen szép hétvégétek, remélem mindenhova megérkezik a béke és a csendesség nagykövete…