Hát így állunk jelenleg. Ebben a pillanatban szakad az eső, öt perccel ezelőtt sütött a Nap. Az a helyzet, hogy nekem ilyenkor semmi kedvem nincsen se fotózni, se videózni. Pedig már hetekkel ezelőtt szóltak, hogy várják a következő videót. Van már rajongóm! Hihi, nem kell begőzölni, nem leszek milliomos, csak mert csinálunk pár videót. Ellenben jó móka, tényleg.
Szabadságon vagyunk és még semmi produktum. Az olvasás is lassan megy, fotózni reggel szoktam, amikor még elhiszem, hogy ősz van. Babi, szedd össze magad!
Jaj, és majdnem elfelejtettem! Lesz egy meseszép tetoválásom! De tényleeeeg! Naná, hogy nem mondhatok többet, még a felénél sem járunk. Hosszú és fájdalmas útra léptem, el is felejtettem már mennyire. Igen, tudom: nem lehet lemosni és igen, meg fogom bánni(ezt nem!)…mondanád, ha kölyök lennék, de így már nem mered! Lol
Mondtam is a férjemnek(Adrián még mindig), hogy ha úgy alakul, hogy előbb lépek le, akkor ne felejtse el leszedetni és bekereteztetni. Ez van, lassan megöregszünk. Már filter nélkül szelfizni sem merek. Haha.
Jó, befejezem ezt a nagymama stílust, mert pont olyan vagyok, mint a csütörtöki nyomozóklubban Joyce. A minap olvastam ki az első részt és totál magamra ismertem. Csak ő vagy 20-30 évvel idősebb.