Itt ismerkedtünk meg Ausztriában, pedig Magyarországon is megtörténhetett volna. Bátran állíthatom, hogy Patrik az egyik legkedvesebb ember, akit az élet valaha az utunkba sodort(szoktak ilyet mondani kedves emberekről is, ugye?). Csodálatos lelke van, aki ismeri, az ezzel tökéletesen tisztában van. Ha a szakmáját tekintjük, akkor fodrász, de nem hiszem, hogy őt ez alapján kategorizálnám, inkább egy szabad léleknek nevezném.
A lényeg, hogy szombaton fotóztunk volna, de mivel az idő gyorsan telt(jó társaságban mindig így történik), és mi első cicaszitteri feladatainknak is maximálisan szerettünk volna megfelelni(most már tündérkeresztszülői pozícióban vagyunk), így inkább elmentünk egy indiai étterembe enni, mert a férjem már kezdett hisztis banyává változni az éhség miatt. Szóval, csak pár próba képet lőttünk, hogy tudjuk mire számíthatunk a későbbiekben. Hihetetlen profizmus folyik az ereiben ennek a srácnak, komolyan elképedtem.
Ez a bejegyzés most róla szól, remélem nem haragszik meg, mert nem említettem neki. Talán sejti…
Egyébként az elkövetkezendő heteink már be vannak táblázva, úgyhogy gőzerővel dolgozunk. Semmi lazsálás! Van mit bepótolni, végre.
Hamarosan jelentkezem izgalmas témákkal…
És akkor következzen az a pár kép, amelyek(milyen hülye szó ez?) Salzburgban készültek szombaton a legnagyobb csúcsforgalomban, hőségben, rohanás közben…
Köszi Patrik, szeretünk és a frufrumat is imádom!
