Szeretném előre közölni, hogy sajnos nem tettem ki magamért, ami a képeket illeti. Kevés időnk volt, így inkább szerettem volna csak úgy ott lenni. Egyébként a szállásunk volt a kedvencem. Először picit megrémültem, hogy kísértetekkel kell majd osztoznunk, de szerencsére sikerült kiűzni őket egy illatosítóval és egy szúnyogriasztóval, így békén hagytak minket(vagy csak túl sok volt az aperol és nem vettem tudomást róluk). Szóval a szállást imádtam, az idő jó volt, sajnos túl jó is számomra. Az őszből elmenni a nyárba, amikor az előbbit már tavasz óta vártam??? Normálisak vagyunk? Jó ez vicc volt, mert nyilván nem szerettem volna megfagyni…bár én mindenre felkészültem. Egyébként a második éjszaka a városban elég ijesztő volt. Hatalmas szélvihar söpört végig a kis utcákon, vitt mindent ami ott volt. Természetesen pont akkor rakták ki a régi holmikat, lomtalanításhoz. Szóval elég félelmetes volt, ahogy repkedtek a rémisztő olasz cuccok a szélben.
Mi Como városban foglaltunk szobát, ami hatalmas(mármint a város)! Én azt hittem itt csak pici falvak vannak, hiszen ez egy tó, kisebb, mint a Garda, szóval biztos nem fogok utána nézni(gondoltam magamban), elég volt tudni, hogy van 3 vegán étterem(még itt sem sejtettem semmit, pedig azok nem nőnek minden bokorban). Egyébként jól döntöttünk, ami minket illet. Persze másoknak inkább valami aprócska helyet ajánlanék, mert nem mindenki olyan speciális, mint mi.
Említettem egyszer, hogy az utóbbi időben nem igazán utaztunk hosszabb időre, illetve a pandémia miatt teljesen le is álltunk mindenféle tervezéssel. Sokszor keresztülhúzta a számításainkat, így inkább elengedtük a dolgot. Gondolom nem voltunk ezzel egyedül. Illetve ott van még a cicamicánk, akit félek bárkire rábízni. Cicaszitter, cicahotel szóba sem jöhet. Mimó marad itthon, mert ő egy prinzessin, akinek megvan a maga rutinja. Végül a sors úgy hozta, hogy kölcsönös keresztszülőséget vállaltunk a mi egyik drága kolléganőnkkel, ha tehetném esküszöm aranyba foglalnám a nevét(neki is és a párjának is)! Igen, vigyázunk egymás szeme fényére. Ez egy igazi szövetséggé alakult. Cica tündérkeresztszülőségi szövetkezet. Vagy valami ilyesmi. Hihi. Mimó picit nehéz természet(gondoltuk mi), ellenben az ő cicájuk egy igazi grand monsieur. Így alakult, hogy évek óta, most végre kimerészkedtünk. Azért egy picit pityeregtem, bevallom, de szerintem ez normális.
Cica téma lezárva. A villa, amiben voltunk imádnivaló volt számunkra. Mindig keressük az autentikus helyeket. Az étel mennyei, a tó gyönyörű(mint az összes ilyen jellegű tó)! Bellagio-ba az út félelmetes volt. Nyilván, nekem mi nem az? Haha. De tényleg! Keskeny hegyi utak, őrült vezetők, motorosok, biciklisek, gyalogosok, kecskék…Ja, azok nincsenek, vagyis nem az úton(ez egy Adam Sandler filmben volt/murder mystery/,emiatt nem hagyhattam ki)!
George Clooney-val nem találkoztunk, így sajnos nem tudott meghívni minket kávézni. Sebaj, volt saját kávéfőzőnk a szálláson. Nespresso, what else?
Hazafelé, akárcsak az odaúton, Svájcon keresztül mentünk. Most van éves autópálya matricánk, mert ott csak az van. Ellenben autópálya nem sok. Mindegy is. Lehet, hogy visszamegyünk majd, mert van egy hely, amit szeretnék lefotózni, bár nem lopták be magukat a szívünkbe.
Mindent összevetve nagyon boldogok vagyunk, hogy végre kiruccantunk és, hogy Mimókánk is biztonságban volt. Már tervezgetjük a következő utazást, de ez a jövő zenéje, nem fogok róla írni, csak akkor, ha már visszajöttünk. Remélem a képek(annak ellenére, hogy tényleg keveset fotóztam)így is mesélnek valamiről…valami szépről.
Kellemes októberi feltöltődést kívánok, édes illatokkal, meleg otthonokkal, sok-sok szeretettel. Mi már hangolódunk a Halloweenre…
U.I: Maradt még pár kép a végére!
A színfalak mögött:
