Hello mindenkinek!
Gondolom rettenetesen hiányoztam már(haha). Igazából nekem nagyon hiányzott a blog, csak éppen időm nem volt rá, annyi mindenbe kezdtem bele. Viszont így az év második felében kezd körvonalazódni bennem, hogy mit tartok meg, és minek nem adok több energiát(vagy legalábbis a rendszer kezd kialakulni, ezért kevesebb erőt emészt fel ez a sok dolog).
Tehát, a karácsony elmúlt, amiről nem csináltam semmilyen bejegyzést, ez annyira fura. És a Halloweenről sem. Ez már-már betegesen hangzik.
A 2024-et viszont kreatívabban kezdtem és hirtelen nem értettem mi van velem, aztán kiderült, hogy a sárkány éve van, ami arról szól, hogy ha nem vagy kreatív, akkor is az vagy. Így kezdődött minden…
A fotózás visszatért az életembe és ami még meglepőbb, hogy a férjem is elkezdett fényképezni és van is hozzá tehetsége(csak annyira szerény!). A digitális mellett megjelent az analóg fotózás is, ami bevallom nem megy olyan gyorsan, főleg, mert időt kell rá szánni. Az nem megy, hogy van 10 perced `oszt jó van az úgy! Bele kell merülni. Viszont van már pár tekercs film, ami előhívásra vár. Izgalmas és rémesen lassú folyamat.
A filmre készült fotók varázslatosak! Nem mindenkinek tetszik nyilván, de számomra olyan atmoszférája van, amitől repes a szívem. Visszarepít az időben olyan messzire akár, amikor még meg sem születtünk, amikor ezek a dolgok nagyon értékesek voltak, hiszen rengeteg időt és energiát igényelt, persze pénzt is(most is). A digitális korban minden olyan gyors. Nem mondom, hogy értéktelen, mert most is vannak gyöngyszemek, de az szintén sok energiát igényel, szóval vissza is tértünk a lényeghez: az idő érték. És a víz is, de ez más téma.
A digitális fotózást most újból szeretem és mostanában egyre több képet készítek, talán mert felfedeztem az előnyét. Praktikus. A kedvenc témám a cicám(hihi), és a tárgyak, a különböző apróságok.
Ó, igen! Van egy új hobbim. Eddig én is azok közé tartoztam, akik ellenezték ezt a dolgot, de jelenleg a kedvenceim között van. Ez az MI-val készült képgenerálás. Igen, még mindig a képek. Viszont azt hiszem ez a téma megérdemel egy külön bejegyzést, szóval erre visszatérek és addig átteszem a képeket erre a gépre. Annyit elöljáróban, hogy imádom és néha utálom(azt is elmondom majd, hogy miért). Most megmutatok csak úgy pár műremeket(haha), hogy nagyjából lássátok, hogy milyen az amikor MI-val készíttetem el a képet. Jó móka és szintén sok idő, csak mondom. Sokan azt hiszik, hogy pár pillanat. Igen. Akkor az olyan is lesz.
Ezek a képek kicsit szürreálisak, de pont ez a lényege. Szerintem. Itt minden csak a saját nézőpontom, semmilyen kutatást nem végeztem a témában.
Na visszatérve, hogy miért vonultam vissza(oh-lálá). Vettünk egy házat. Mindegy, hogy hol, idővel kiderül. Az biztos, hogy nagyon menő, de rémesen sok odafigyelést fog igényelni a közeljövőben(és munkát is és nem túl pénztárcabarát jelenleg), viszont annyira sok lehetőség rejlik benne és hatalmas a kert. Nem, nem hatalmas, hanem gigászian hatalmas! Adri álma volt, nekem nem. Nekem csak annyi, hogy szeretnék majd eperlekvárt főzni, mert az régi vágyam, de ahhoz olyan körülmények kellenek(haha). Szóval ott van a ház, nyaralni nem akarok menni, mert a Mimókám egyre jobban belénk van szerelmesedve, már csak úgy eszik, ha simogatjuk közben. Azt hiszem elkényeztetett egy picit. Szóval idén én nem akarok menni, talán majd ha összeszedtem magam ezügyben. Viszont jövő héten megyünk operába, ez az éves szülinapi ajándékom. Mármint Adri ajándéka nekem. A Don Giovanni-t nézzük meg, ha minden igaz. Izgulok egy kicsit.
Ja és van szemüvegem, de csak néha kell, ha sokat ülök a monitor előtt. Utána nem látom a betűket, mert összefolyik minden. Olvasni meg kell. Persze a nyáron lecsökkent ez az idő, amit olvasásara szánok, de jön az ősz(ugye jön?) és akkor majd begubózom. Mert most annyira meleg van, hogy inkább megyünk úszni a kis tóhoz. Olyan sok szép víz van erre, de mi valamiért egy pici retró tóhoz járunk. Pont, mint 1980-ban. Annyira hihetetlenül régi hangulatú, hogy már csak a felfújt gumibelsők hiányoznak(úszógumi).
A férjem bajuszt növesztett. Imádom! Én kértem rá, aztán megmaradt, mert neki is tetszik. Bajusz király. Mondom, most 80-as évek van nálunk és 90, mert vettünk egy VHS kamerát is. Kazettás. Még ez is. Idő. idő, idő. A tervem az, hogy rendszeresen írok, ha más nem akkor havonta(az is rendszer), de nem évente, mint az elmúlt időszakban.
Nem tudom mit hagytam ki, valószínű, hogy rengeteg dolgot, de most mennem kell, mert legalább 4 órája írom ezt a bejegyzést és ha így folytatom fel kell vennem a szemüvegem, akkor meg öregnek érzem majd magam. Senkinek sem lenne jó.
További szép hetet kívánok mindenkinek, remélem rendszert tudok vinni a blog írásba is, mert nagyon szeretem visszaolvasgatni.
Eljött hát a karácsonyi szabadság ideje és milyen jól jött ki, mert amennyire nem volt semmi hangulatom idáig(még díszíteni sem dísztettünk), annyira átszellemülve ébredtem szombat
Ma van december első napja és mint mindig…nem, nem! Soha nem szoktam ilyenkor írni, mert lusta vagyok, vagy nem érek rá, vagy karácsonyi filmeket nézünk.
Jó reggelt 2024. Hello mindenkinek! Gondolom rettenetesen hiányoztam már(haha). Igazából nekem nagyon hiányzott a blog, csak éppen időm nem volt rá, annyi mindenbe kezdtem bele.
Naptár szerint bőven itt van, de a valóságban bizony várat magára. Vajon miről van szó? Az őszről. Mi másról? Volt egy nap, nem is olyan
Hatalmas lelkesedéssel újságoltam a férjemnek, hogy idén Veronában műsoron lesz a sevillai borbély(ő pedig egy bakhoz képest szintén hatalmas lelkesedéssel fogadta ezt a hírt…haha)!
Csak szólok, hogy egy szó ma egész biztos, hogy sokszor lesz leírva. Ez pedig a hó. Tegnap este a városból tartottunk hazafelé, amikor Adri megkérdezte