Blog
Nos, újból itt vagyok!
Igazából eszem ágában sem volt ismét blogot írni, hiszen olyan kevés a szabadidőm. Aztán vettem egy új objektívet(máskor is előfordult már, de ez most különleges), ami teljesen megváltoztatta az érzéseimet. Tudom, egy tárgy nem okozhat örömöt. Vagy mégis? Hiszen ez a tárgy része annak, hogy emlékeket gyártsak. Inspirál. Ismét olyan érzések jártak át, mint akkor, amikor elkezdtem fotózni. Újból vágyakozom rá, hogy kísérletezzek, hogy ismét legyen valami sikerélményem, mert valljuk be, ez az egyszerű hétköznapokban sajnos ritkán adatik meg.
Most a férjemmel közösen tervezgetünk, egymást motiváljuk(ő is elköteleződött egy kreatív tevékenység mellett, amit remélem hamarosan láthatunk már) és innen jött az ötlet, hogy újra elkezdem a blogot, de egy picit komolyabban, mint eddig. Vannak kritériumaim magammal szemben. Például, nem használhatok telefonos képeket(vagy csak különösen szépeket). Két évig szinte csak telefonnal fotóztam. Fizikai fájdalmam volt, ha elő kellett vennem a fényképezőgépet és ez látszik is a képeken, amiket csináltam. Vagyis én látom. Nyilván ti is, ha követtek valamelyik social media platformon. Most viszont elhatároztam, hogy fordulok 180 fokot és terápiaként tekintek ezekre a műveletekre. Úgy döntöttem, hogy muszáj egy kicsit más szemmel néznem a külvilágra, mert az nem vezet sehova, hogy egyfolytában a bolygó problémáin, a jövőnkön őrlődöm. Tegyék ezt azok, akik a károkat okozzák, én ezennel kivonom magam a dologból.
A saját utam és a varázslat felkutatása, megélése az én feladatom.
A másik dolog, ami miatt belevágok ismét a fotózásba, napló írásba és még valamibe, ami jelenleg még ködbe burkolózik, az az, hogy kerestem a korosztályomból valakit, aki ösztönző, aki mutat valami szépet, hasznosat, elbűvölőt, de bevallom, én nem találtam számomra megfelelőt. Szomorú ezt belátni, de lehet, hogy rossz detektív vagyok… Neeem, inkább úgy hiszem, hogy a hétköznapok elnyomják a kreatív énünket, inkább sajnáljuk magunkat, nyalogatjuk a sebeinket és hagyjuk, hogy elszaladjon az idő és ezzel együtt elvesszen a tehetségünk. Én ezt nem akarom. Végre eljutottam oda, hogy nem szégyellem magam, amiért megmutatom mi van bennem. Ha ez kevés, akkor csinálj jobbat. De csinálj valamit! Ne hagyd elveszni azt, ami egyedivé tesz. És ne félj a kötekedőktől, ők még ennyire sem képesek…
A témáim természetesen hétköznapi dolgok lesznek, az egyszerűség jegyében. Például, hogy hogyan szorongatok egy bögre forró teát, meleg takaróba burkolózva a hideg beköszöntével(haha). Viccen kívül: évszakok, otthon, cica, mozgás(?), könyvek, kert(jelen pillanatban van már salátánk, egy darab uborka, eper, apró paradicsomok és még málna is… meg sok-sok csiga, ha esik az eső – nagyon félek tőlük), kirándulás, művészet, bármi, ami a napjaink része.
Már nagyon izgulok!
Update: időközben az epernek annyi, mert már két hete (egy hónapja) szerkesztem ezt az oldalt.
Megjegyzés: kérlek, vedd figyelembe a zárójeleket, különben nem fogsz érteni. Szeretek elkalandozni.
Már meg is van az első(vagy második) témám jegyzete, ami a mesékről, érzelmekről vagy azok hiányáról fog szólni. Addig is kívánom, hogy találjátok meg a varázslatot a pillanatokban és ne bánkódjatok ha esik az eső, mert az élethez szükséges a víz…
This Post Has 3 Comments
Fati
2022-07-17Drága Babi! Hihetetlen számomra, hogy mai napig, ha a soraid olvasom (mert sajnos személyesen rég találkoztunk) mosolyra fakad a szívem és elhiszem, hogy tényleg csodás a világ, ahogy mi magunk is… csak a szürke hétköznapok hitetik el velünk az Ellenkezőjét. Köszönöm ❤️
Barbara Kiraly
2022-07-17Fatiii! És én ebben a pillanatban jöttem rá, hogy az élet tényleg adok-kapok. Mivel te ezt írtad, így most az én szívem is mosolyog. Én is köszönöm. Ja, és remélem azért még találkozunk személyesen és ismét vidám pillanatokat élhetünk át együtt. Szerencsére a műanyag reklámszatyrokat betiltották már(remélem otthon is). 😀
Mark
2022-09-06Thanks for your blog, nice to read. Do not stop.