Talán erről a legnehezebb beszélni. Hogyan véleményezzük magunkat? Őszintén, vagy csak kiemelve a jó tulajdonságainkat, mint egy önéletrajzban? Már-már izzad a tenyerem, pedig csak egyedül ülök itt a gép előtt.

Úgy érzem örök álmodozó vagyok, akire kicsit rosszul hat a külvilág. Éppen ezért sokszor zárkózom be a saját belső birodalmamba. Nem szeretem a tömeget, egyszerűen szorongani kezdek tőle, mint ahogyan a kötelező beszélgetésektől is. Introvertált vagyok, ez a lényeg.

A cicánkba szerelmes vagyok, egyszerűen ő egy csoda! Rengeteg dolgot tanít nekünk türelemről, szeretetről és arról, hogy hogyan mondjunk le az első helyről úgy, hogy még boldogok is legyünk. Egyszerűbben: már nem én vagyok a legfontosabb magamnak.

A férjem a legjobb ember a világon, bár picit zajos(most is porszívózik éppen, így nem hallom a saját gondolataimat). Ide tennék egy emoji-t, de éppen leszokóban vagyok arról is, mert lassan nem tudom kifejezni magam nélkülük.

Hatalmas rajongója vagyok az ősznek, a halloweennek és a karácsonynak. De annyira, hogy szó szerint megőrülök, amikor megérzem az őszi szellő első fuvallatát…

Imádom a könyveket(olvasni is)! Rengeteg van belőlük és folyamatos problémát okoz, hogy hova tegyük őket. Ugyanis a lakásunk elég pici, viszont van egy kertünk és egy teraszunk, ami miatt nem mondunk le róla. Plusz elég jó a bérleti díj és a főbérlőnket is nagyon kedveljük. Eddig csak tőle béreltünk lakást

Ja igen! Ausztriában élünk, Salzburgtól 20 km-re. Úgy érezzük, hogy itt megtaláltuk az otthonunkat. Sokkal nyugodtabb minden. Gyönyörű a vidék, a nagy hegyek, a sok-sok hatalmas tó. Mint a mesékben!